A vajúdás és szülés szakaszai – a támogatás lehetőségei
Szeretném előre leszögezni, hogy minden anya és minden babacímű könyvének ide kapcsolódó fejezetit. Illetve természetesen egy bábai szemléletű szülésfelkészítést. :)
A vajúdás és szülés szakaszai
Az intézményesített szülés kapcsán az orvostudomány négy szakaszt különít el a vajúdás és szülés felosztására, amelyek az alábbiak:
- Vajúdás
- Szülés
- Lepényi szak
- Alkalmazkodás
A bábai szemlélet hasonlóképpen osztja fel a fázisokat, de mégis másképp. Az orvosi felosztás nagyon gépszerű, jól tagolható lineáris folyamatot ír le, miközben a valóságban egy szülés inkább hasonlítható egy labirintushoz, ahol anya és gyermek együtt haladnak, néha vissza-vissza térnek egy korábbi szakaszhoz, majd felgyorsulnak, vagy éppen lassítanak.
A bábai szemléletben a szakasz felosztás a következő:
- Vajúdás
- Korai vajúdás vagy látencia szak
- Aktív vajúdás
- Átmeneti szakasz
2. Kitolási szak
- „Pihenj és légy hálás” szakasz
- Kitolás
3. Méhlepény
4. Alkalmazkodás
Vajúdásról akkor beszélhetünk, ha a kontrakciók elég erősek és hosszúak, valamint érzékelhető változást okoznak a méhszáj állapotában, a vajúdás a teljes tágulásig tart. A korai vajúdás szakaszában az anya éber, aktív, gyakran még a hétköznapi teendőire koncentrál (főz, takarít stb).
Az aktív vajúdás szakaszába való átlépés legszembetűnőbb jele, az anya viselkedésének megváltozása. A korábbi aktív, beszélgetős tevékenységekkel felhagy, befelé fordul, nem szívesen beszélget. Kőkemény belső munka veszi kezdetét.
Az aktív szakaszt követő Átmeneti szak a legmegterhelőbb szakasz érzelmileg és fizikailag is. Az összehúzódások igen erősek, és szinte egymásba folynak. Érthető ez, hiszen a tágulás ekkor 7-10 cm körüli, így az utolsó pár centiméterről van szó, az anya érezheti azt, hogy elege van és legszívesebben feladná, így a segítők támogatása kiemelkedően fontos, azonban nehéz helyzetekben is találhatja magát, az anya szeszélyes viselkedése miatt. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ekkor az anya nem haragszik, és nem a segítő személye ellen tesz vagy mond dolgokat. A segítőnek rugalmasnak és türelmesnek kell maradnia, segíthet fájdalomcsillapító technikákkal.
A teljes tágulás elérésekor kezdődik meg a Kitolási szak, mely két további szakaszra a „pihenj és légy hálás” és a Kitolás szakaszára tagolható. Előbbiről a medikális szülészet nemigen vesz tudomást, a szülés második szakaszát a teljes tágulástól számítva egy szakasznak veszi a baba megszületéséig. Ezért is kiemelkedően fontos, hogy a háborítatlan szülés mellett kiálló segítők ezt a szakaszt is észleljék és teret engedjenek neki.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a szakasz nem mindenkinél jelentkezik, és ez is rendben van! Ebben a szakaszban arról van szó, hogy a teljes tágulás elérését követően az anyán mintegy második fészekrakó ösztön lesz úrrá, gyengülnek a kontrakciók, ismét aktívabbá válik és keresi azt a helyet, testhelyzetet, amiben világra hozhatja gyermekét. Szívesebben beszél és arról számol be, hogy „most nem fáj annyira”. Fontos tehát, hogy abban az esetben, ha ezt a szakaszt az anya teste igényli, hagyjuk, hogy megpihenjen és felkészüljön a kitolásra. Az erőltetett, sürgető megjegyzésekkel, sokkal nagyobb kárt okozhatunk, mint, ha kivárunk.
A kitolási szakasszal elérkezünk a várva várt ponthoz, a nagy fináléhoz. Az anya viselkedése ismét változik, sokkal fókuszáltabbá válik, kitolási ingert érez, amely ellenállhatatlan. A kitolási inger a székelési ingerhez hasonló, sokan azt is érzik, ahogyan a baba megindul a szülőcsatornában. A baba fejének legszélesebb pontját elérve feszítheti a gátat, amely égő feszítő érzést okoz. Előfordulhat, hogy visszább húzódik, majd ismét előre feszül. A fej kibújása után előfordulhat egy picike szünet, de az sem ritka, hogy a baba feje és teste egyazon összehúzódás alatt megszületik. A segítő szerepe ebben a szakaszban a fájdalomcsillapító technikákról most a kitolást segítő testhelyzetek fenntartására irányul.
A kitolási szakasz után, a baba kibújását követően megkezdődhet a lepényi szakasz, amely a baba születésétől a méhlepény megszületéséig tartó időszak. Ebben a szakaszban a fókusz már az új jövevényen van, egyáltalán nem a lepényen. Ha a baba vagy az anya állapota nem igényel azonnali beavatkozást, akkor háborítatlan körülmények között a születést követően a baba az anya mellkasára kerülve ismerkedhet a külvilággal, szokhatja a méhen kívüli életét. Az első levegő vételt követően a teste a szívtől kiindulva rózsaszínre vált. Nem minden baba sír fel a születést követően, van, aki csendben figyel – ami, ha a légzése kielégítő nem jelez problémát. Ha nincs kóros vérzés, vagy egyéb beavatkozást igénylő állapot, akkor a lepény magától leválik és távozik a hüvelyen keresztül.
A születés utáni első órát nevezzük „aranyórának”, amely a kezdeti kötődés szempontjából mindenki számára rendkívül fontos. Ebben az időszakban egy olyan hatalmas mennyiségű szeretethormon koktél szabadul fel, amit kár lenne veszni hagyni.
Forrás: Noll Andrea Nandu Vajúdástámogatás mindenkinek, 2017
