Anya tollából – Valaki segítsen!!! A szülés utáni depresszióról…
„Teljesen kimerültem! Úgy érzem már soha nem fogom kialudni magam! Senki nem segít nekem! Hát miért nem veszi észre valaki milyen rosszul vagyok? ” – a szülés utáni depresszióról őszintén.
Mielőtt szülő lettem, könnyelműen rámondtam, hogy a szülés utáni depresszió nem létezik. Ez megint csak egy „mai modern anyukás dolog”, amire panaszkodnak az újdonsült anyák.. Hát be kell vallanom, hogy tévedtem.
A várandósság alatt csodás, meghitt élménynek gondoljuk a szülés utáni első heteket. Mámoros, kellemes, kisbabánkkal együtt töltött pillanatnak képzeljük a szoptatást. Ám sok esetben a rózsaszín köd hamar szertefoszlik, mikor szembesülünk az ébren töltött éjszakák okozta kimerültséggel, a szülés és a szoptatás okozta fájdalmakkal és a ránk háruló megannyi plusz feladattal.
A szülés utáni depresszió hátterében sokszor hormonális probléma húzódik, de lehet genetikai érintettség, illetve szociális és pszichológiai problémák is hozzájárulhatnak kialakulásához. Ez a jelenség minden tizedik kismamát érinti. A gyermek születését követő 2 év kiemelten érzékeny időszak ilyen szempontból, mert a szülés utáni depresszió ebben az időszakban jelentkezik és nehezíti meg a kismamák és ezáltal gyermekeik életét és fejlődését is, valamint fokozott stressz ártalmakkal jár a csecsemőre nézve.
Hallottam egy történetet! Egy egészségügyben dolgozó anyukáról, aki vízbe folytotta saját csecsemőjét, mert sokat sírt… szörnyen kijózanítóan hat egy ilyen rémsztori az enyhe depresszióban szenvedő kismamára.
De kinek kellett volna észre vennie az intő jeleket? Ha szakemberként tisztában volt a betegséggel, akkor hogyan történhetett meg vele ilyen? Egyáltalán mik az intő jelek és mennyire kell ráparáznunk? Mikor forduljunk orvoshoz? És valóban érdemes ezzel foglalkozni?
Bizony érdemes! De vigyázat! Ezzel (ahogy ez a gyereknevelést érintő témákban különösen igaz) sem szabad átesni a ló túloldalára! Elsősorban kerülj képbe a betegséggel és figyelj saját magadra, hogy tapasztalod-e a tüneteket! És ha úgy érzed összecsapnak a hullámok a fejed fölött, kérj segítséget! Ha elsőre elutasításba ütközöl menj tovább, mert nem mindenki elfogadó a témában! De ez ne tántorítson el, mert a Te egészséged is nagyon fontos, hiszen ez is kihat kisbabádra!
Én több szakkönyv lelkes tanulmányozása után azt gondoltam mell vértezve vágok bele második csodás gyermekem nevelésébe! Persze az ember sosincs felkészülve a váratlanul az életébe toppanó családi tragédiákra, egy nagyszabású költözésre vagy felújításra, gazdasági válságra vagy akár a világot érintő aggasztó változásokra! A terhesség utáni depresszió kialakulásában fontos szerepet játszhatnak a hirtelen bekövetkező változások. Aztán hopp! már benne is találjuk magunkat egy mély érzelmi árokban, amiből kétségbeesetten próbálunk kikapaszkodni!
Több hetes betegeskedés, hullámvölgyek arzenálja, dühkitörések, majd egy átsírt vasárnap délután elteltével eljött az a pillanat, hogy segítséget kérjek! Csodás védőnőm (valóban csodás <3) tanácsát megfogadva azonnal a körzeti szakrendelő pszichiátriai osztályán találtam magam. Körbe nézve az időpontot foglalt akut betegek között igen kirívóan éreztem magam egy 6 hetes csecsemővel a karomon toporogva! Persze furcsán is néztek rám, hogy „Ilyen csodás kisgyermekkel, akinek egy hangja sincs, mi bajom lehet?!”
A rendelőben a doktornő kedvesen végig hallgatta történetemet és javasolta, hogy próbáljam ki a homeopátiás patikákban kapható szorongást enyhítő szereket és teázgassak, mert jelenleg nincs olyan gyógyszeres kezelés, ami alkalmazható lenne szoptatás mellett. (Mint később megtudtam, elérhetőek ilyen készítmények is, érdemes több helyen tanácsot kérni) Majd ha három hét múlva még mindig fennáll a probléma, akkor bizony következik a leválasztás a ciciről és a vényre kapható hangulatjavító szerek. Így hát a zsebemben talált gyűrött zsebkendővel letörölgettem könnyeim és hazakullogva bevallottam a férjemnek hol is jártam az elmúlt két órában…mert hát szégyell beszélni róla az ember.
Mik a jelek amire mindenképp figyeljünk?
- Ha korábban nem tapasztalt hangulatingadozás, állandó szomorúság, kedvetlenség, érdektelenség lesz úrrá rajtunk.
- Ha nem tudunk örülni gyermekünknek, nehezen alakítunk ki vele kontaktust.
- Haszontalannak és alkalmatlannak érezzük magunkat gyermekünk nevelésére.
- Ingerlékenységet, idegességet, feszültséget, esetleg agresszív viselkedést tapasztalunk.
- Állandóan fáradtnak érezzük magunkat, de képtelenek vagyunk a pihenésre, éjszaka alvás zavarokkal küzdünk. Vagy épp ellenkezőleg, állandó aluszékonyság uralkodik rajtunk.
- Étvágytalanság, fogyás esetleg, kirívó falási ingerek esetén, ha az evés az egyetlen dolog, amiben örömet lelünk.
- Gyakran tapasztalható a depresszióban szenvedő kismamáknál koncentrálási nehézség: elfelejtünk szavakat, nem jutnak eszünkbe dolgok, képtelenek vagyunk dönteni adott szituációkban.
- Ha felmerül bennünk az öngyilkosság gondolata, a megőrüléstől való félelem vagy, hogy kárt tehetünk gyermekünkben – Azonnal kérjünk segítséget!
Mik a javasolt kezelések?
- Homeopátiás szerek – ezek hosszabb távú szedés esetén valóban használhatnak
- Gyógytea rendszeres fogyasztása, mint a citromfű vagy az orbáncfű tea
- Sétáljunk minél többet a szabadban! Ez minket is feltölt és a babának is jót tesz!
- Találjunk valakit, aki megértően és támogatva áll a problémánkhoz és beszélgessünk vele sokat!
- Ha a helyzet több hét után sem javul, akkor forduljunk orvoshoz! Ekkor valószínűleg a szoptatásról leválasztás következik és gyógyszeres kezelést írhatnak elő.
- Javasolt lehet a pszichológiai tanácsadás vagy pszichoterápia is.
Kihez forduljunk?
- Kérjünk segítséget, tájékoztatást a védőnőtől vagy háziorvostól!
- Felkereshetjük a helyi családsegítő szolgálatot.
- Beszélgessünk a párunkkal, rokonokkal, barátokkal, a szomszéd nénivel, tehát bárkivel akit úgy gondoljuk megértheti a problémánkat.
- Ha nem javul a helyzet, akkor a háziorvosod vagy a védőnő valószínűleg a csecsemő szoptatásról való leválasztását és szakorvos által előírt gyógyszeres kezelést fogja javasolni
- Amennyiben az öngyilkosság gondolata komolyan felmerül benned, vagy félted gyermeked egészségét, mindenképpen fordulj szakorvoshoz!
Bár sokat javult a társadalmi hozzáállás és ugyan már nem tabu téma, de még most is szégyenkezve valljuk be szeretteinknek és magunknak is, ha szembe kerülünk ezzel az á
llapottal! Lelkiismeretfurdalással gondolunk a gyerekneveléssel kapcsolatos teendőinkre és folyamatos önmarcangolást végzünk, pedig hidd el, nem választás kérdése a szülés utáni depresszió!
Ami jó hír, hogy ez valóban csak egy állapot! Tudom, hogy most kilátástalannak tűnik a helyzet, úgy érzed sosem lesz vége és hogy senki nem törődik a problémáddal! De ez nem így van! El fog múlni! Csak tarts ki! Minden nap próbálj meg csak arra a napra kitartani, majd a következőre és így tovább! Haladj csak lépésekben! És kérj segítséget! Legyen az a házimunkában, gyerekre vigyázásban vagy csak egy jó beszélgetésben való segítségkérés. Ne félj és szégyenkezz ha valamilyen gyógykészítményhez kell nyúlnod vagy annak a gondolatától, hogy esetleg le kell mondanod kisbabád szoptatásáról! Ne ostorozd magad, hogy miért így történik? Miért nem tudod megcsinálni? Miért pont te? Ha elfogadod, hogy ez csak egy átmeneti állapot és igénybe veszed a lehetséges segítségeket, akkor már a gyógyulás útjára léptél!
