Tolakodó kérdések kismamáknak, avagy hogyan szereld le a tapintatlan kérdezőket
A kismamák érzékenységének lelki okai
A várandósság az egyik legérzékenyebb időszak a nők életében, hiszen rengeteg lelki változáson mennek keresztül. Ez nemcsak a hormonok tombolásának, hanem a közelgő új életszakasz közeledtével saját képességeik megkérdőjelezésének is betudható.
Ez pedig nemcsak az első gyermekes kismamák többségére igaz, akik félhetnek a szüléstől és a regenerációtól, a szoptatástól, attól, hogy valóban készen állnak-e erre a drasztikus változásra és elég felelősségteljesek-e a gyermekük gondozásához.
A többgyerekes anyukák sokszor azon őrlődnek, hogyan lesz idejük az összes gyerkőcre, hogyan jut ugyanannyi energia a nagyobbak szükségleteire és ők vajon hogyan reagálnak a kicsi érkezésére, esetleg kialakul-e féltékenység.
Ezekhez jön még a 21. századi nők nagy dilemmája, az anyaság és karrier összeegyeztetésének kérdése: a karrierre koncentrálva bűntudat mardossa őket, hogy nem fordítanak elég minőségi időt a családjukra, fordított esetben pedig a saját álmaikra.
Az idegesítő testi akadályok
A lelki tényezők mellett ott vannak a testi akadályok, amik gyakran piszkálják az amúgy is ingerlékeny cica bajuszát.
Ez általában akkor élesedik ki leginkább, mikor a 3. trimeszterrel valóban megérkezik a terhesség érzése: mikor a nagy pocakkal az ágyban testhelyzetet változtatni olyannak tűnik, mint egy benyugtatózott túlsúlyos orrszarvú mérges vergődése; amikor az ödémától úgy nézhet ki a láb, mint egy felfújt lepényhal és még a baba is sztepptáncot jár a hólyagon.
Talán ekkor találnak be leginkább a család, barátok… és igen, vadidegenek sokszor jóindulatú, mégis tolakodó kommentárjai és kérdései a kismamáknak. Sőt, a legtöbb esetben ezeknek még csak tolakodónak sem kell lenniük ahhoz, hogy a kismamákból valóban előjöjjön az a bizonyos mérges orrszarvú az agyonismételt kérdések és nem kért tanácsok hallatán.
Félreértés ne essék, nem változik minden kismama dühös fúriává egy-egy kedves kérdéstől, a kérésükre érkezett értékes tanácsoktól. Hiszen ezekből az látszik, hogy a kérdező/tanácsoló valóban szívén viseli a kismama jóllétét és nemcsak a saját kíváncsiságát szeretné kielégíteni vagy a véleményét elmondani.
Ebben az időszakban mégis sokszor olyan lehet, mintha mindenki arról faggatná őket, hogy tudnak-e aludni, hogy bírják „ezt a nagy meleget”, van-e hányingerük, bírják-e a pocakjukat, bírják-e a sétát, vagy egyszerűen csak hogy vannak…és ezután 5 percenként: hogy vannak…
Ezenkívül ott van még az állandó pocakfogdosás, amitől a nők úgy érezhetik, mintha a testük immár a köztulajdon részét képezné. Illetve, a baba születése után az örök kardinális kérdés: van-e elég tejük és tudják-e szoptatni a gyereket.
Frappáns válaszok idegenekre és távoli ismerősökre szabva
Az idegszálak elpattanásának elkerülése végett érdemes lehet néhány frappáns választ bekészíteni, ami néha jólesően és kielégítően tud hatni egy kismama lelkére.
Csak hogy egy kedvencet említsek az egyik talán leginkább tolakodó kérdésre kismamáknak:
– Szoptatsz még? / Van elég tejed?
– Mi az, hogy?! Beszállítok a Milkának!
Ezeket is érdemes inkább viccesen, mint arrogánsan előadni, hogy ha már ők nem, de mi tiszteletben tartsuk a kérdező lelki békéjét.
De még mielőtt ezeket bevetnénk, érdemes lehet higgadtan és intelligensen leszerelni a kérdezőket és önkéntes tanácsadókat az alábbi módszerekkel:
Így csapd le frappánsan, mégis intelligensen a tolakodó kérdéseket:
1. Kérdezz vissza.
– Tedd fel nekik ugyanazt a kérdést, ami esetleg kizökkenti és rávezeti őket az esetleges tapintatlanságra. Pl.: „Te mennyi ideig szoptattál? /Mikor jön az unoka?”
– Megkérdezheted, hogy miért érdekli a kérdés vagy mit szólna az ilyen-olyan válaszhoz. Pl.: „Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy én nem teszek rácsvédőt a kiságyra?”
2. Mondd el az érzéseidet a kérdéssel vagy tanáccsal kapcsolatban.
Pl.: „Ez a kérdés számomra túl intim, nem szeretnék rá válaszolni. /Értékelem a kérdésedet, de kérlek ne tedd fel többször, mert problémamentes a várandósságom és csodálatosan érzem magam. (Szólni fogok, ha probléma adódna.)”
3. Mondd el a véleményedet a kéretlen tanácsolással és véleménynyilvánítással kapcsolatban.
Pl.: „Elfogadom a véleményedet/átgondolom a tanácsodat, de már tájékozódtam a témában és megpróbálom a saját módszeremet. Amikor legközelebb tanácsra van szükségem, megkérdezem, de kérlek hagyd, hogy meghozzam a saját döntéseimet.”
Kismamaként tehát érdemes felkészülni pár frappáns és intelligens módszerrel a tapintatlan, vagy feszült helyzetekre és kommunikálni a környezettünkkel az érzéseinket. Az idegenek sokadik kérdésére pedig jöhet egy csattanós, mégis vicces válasz, így mindenki jó érzéssel keveredhet ki a szituációból.
Végezetül, ha szeretnéd megőrizni a lelki békédet a várandósság során, vess be néhány jóga- , légző- vagy relaxációs gyakorlatot!
Források:
